2013.04.09. Grízgaluska leves, toros káposzta, rántott sajt.

Jó Reggelt!
Mivel folyamatosan kommunikálok a konyhával, úgy tűnik, a tegnap palóc apró pecsenyének elnevezett étel neve elfogadásra talált. A mai kaják nevét viszont nem kell kutatnom. Még csak különösebben elemeznem sem kell, de természetesen mintát veszek belőlük.

A kép hátteréről annyit, hogy tegnap készítettem. Úgy tűnik, mégis megmozdult valami az időjárásban. A minap láttam, hogy három fészekben már kotlanak a gólyaasszonyok. Szurkolok nekik!

De jöjjön az ebéd! A leves, az étlapon, valószínű daragaluska levesként van aposztrofálva, de én a mezei grízgaluska névvel illettem. A galuska állagára kíváncsi voltam, mert ez a leggyengébb láncszem ebben az ételben. Jól sikerült! Pont annyira van megfőve, amennyire kell. Nincs túlfőzve, de nem törik bele a fog. Az íze is tökéletes, bár én mindig őrlök egy kis friss borsot a tetejére. Nem csak a látvány miatt! A lé, amibe belefőzték, valamilyen előre megfőzött hús alaplé. Már többször írtam, hogy így kellene csinálni otthon is. Ha lenne annyi hely. Mert itt nagy hűtőkamra áll rendelkezésre, ahol napokig lehet tárolni a előre elkészített alapanyagokat. Tudom, mert jártam már ott.

A főétel nagy kedvencem. A TOROS. Kiemelkedik kedvenc ételeim közül. Három kedvenc alapanyagom, a bab, a paradicsom, és a káposzta közül, kettő van benne. A hab az lenne a toroson, ha még babot is főztek volna bele. (Nyáron kipróbálom bográcsban) Megkóstoltam. Keresve sem találhatok benne hibát! Gratulálok! Tudom, hogy egy nagy konyhán, mindent kiszámolnak, mérnek, de akkor is el lehet rontani valamit. Ez nem lett elrontva! Találtam benne csilipaprika maradványt is. Ezt viszont, nem lehet kimérni. Ezt lehet többet adni hozzá, de akkor nem találkozik mindenki ízlésével. Ez találkozni fog. Más kérdés, hogy nekem ott lapul a polcon, saját szárított csilim, a tekerőmalomban, amiből annyit őrlök rá, amennyi tetszik. A torosban, egyébként profi vagyok. Rendkívül jól esett, amikor Benke Laci bácsi, egy főzőversenyen kiemelte toros káposztámat. Nyáron, kovászolt káposztából csináltam, ami igen finomra sikeredett. Ha kíváncsiak vagytok rá. bográcsos rovatomban írtam is róla. Bocs! Nagyon belemerültem a torosba.

A másik főétel, nem fog ekkora ismertetőt kapni. Nem mintha nem érdemelné meg, de a rántott sajtról, nem tudok ódákat zengeni. A rántott sajtot meg kell enni, nem pedig beszélni róla. Nem is nagyon lehet receptet találni róla, mert annyira egyszerű, hogy kevesen írnak róla. Sajt, panír, sütés, a tálaláshoz köret. Ennyi! El lehet rontani, ha nem megfelelő sajtot választunk, mert nem minden sajt alkalmas a panírozásra. A mai ételben szereplő igen. Valószínű fagyasztott áruról van szó, így lényegesen könnyebb volt elkészíteni, mint a másik főételt, a torost. 
Ma megint minden finom. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! Mondta egykoron Ferenc Jóska. Én is ezt mondom! 

Ezt meg kellett mutatnom.
Kim chee koreai csípős káposzta.
Tegnap csináltam.

Tegnap, egész napom a konyha környékén töltöttem, és sikerült háromféle salátával megörvendeztetni családomat. A fő alapanyag, a kínai kel, és a répa volt. Készült kim chee, koreai csípős káposzta, muzsdélyos káposzta, és rigósaláta. A rigósalátát, hat éve találtam ki a gimnáziumi salátanapra, ahol a recept alapján Áronék elkészítették, és meg is nyerték a versenyt. Ezzel hagyományt is teremtettek, mert még két győzelem követte az elsőt. Kis nosztalgiával, mindegyik salátát újragondolom, és természetesen olvashattok majd róluk. Remélem, felétek is javul az idő! 
Jó lenne, ha nem csak az ebédünk jelentene vigaszt, szürke hétköznapjainkban.