2015.09.03. Tejfölös krumplileves, bakonyi sertésborda, rántott szárnyasmáj.

Bepipultam! Ritkán szoktam de csak okkal, és most így sikerült. Megkeresett néhány napja, egy önmagát újságírónak kikiáltott valaki, aki szeretett volna írni munkámról. Nem is hoztam volna szóba, de közben így alakultak a dolgok! Az újságírás színvonala bosszantott fel, ezért lett aktuális. Szóval! Az "újságíró" szeretett volna írni rólam, de úgy, hogy írjam meg én magam, magamról. Majd ő megjelenteti, és felmarkolja érte a lét. Mert ebből él őtehetsége! Más esetben semmi problémám nem lett volna a dologgal, hiszen fordult már elő hasonló. Aki szimpatukus, látom benne az elkötelezettséget, a hivatástudatot, annak szívesen segítek is.  De a stílus! Állítólag az van nekem, mert az iménti "újságíró" is kijelentette, nekem sokkal jobb a stílusom, ő nem tud ennyire színesen írni. Valóban! Szégyen, nem szégyen, lenyomoztam. Elolvastam néhány írását, és lesújtó volt a véleményem. Ezen cikkek közé én írjak magamról, egy élvezhetőt, ami aztán ennek a tehetségtelen firkásznak a nevével jelenne meg? Tudni kell nemet mondani! Meg is tettem. Intelligensen, mert a stílus maga az ember. Finoman elküldtem, a halál hímtagjára!  Tehát nem ajnároztam magamat. Nem is bánom! Már előítélettel álltam a dologhoz, mert a tollnok azt is meghatározta volna, mit írjak magamról! Olyat, ami szerinte eladható. Nem azt tehát ami igazándiból vagyok, hanem azt, amit ő érdekesnek talál. Lehet, hogy van, amiben kicsit többre vittem másoknál, de soha nem hajszoltam a megbecsülést. Azért már ehhez pofa kell! Sajnos többször kritizáltam már az újságírás színvonalát, ez a példa viszont ékes bizonyítéka szerintem annak, hogy joggal utasítottam vissza. 
Velem együtt, vannak rajtam kívül más barátaim is, akik nem vágynak kétes dicsőségre. Az általam létrehozott csoportban is több rendkívüli tehetség oszt meg fotókat, recepteket. Természetesen gasztronómiai tartalmakat, mert ez foglalkoztat mindannyiunkat. Én is tehetek róla kicsit, mert olyanokat hívtam meg a csoportomba, akik valamiben kiemelkedőt végeznek. Figyelemmel kísérem munkájukat, tudom Ők is az enyémet, és örülünk egymás sikereinek. Ez lenne a természetes! Nem? Kedvenc témámról van szó, így ha nem haragudtok, holnap innen folytatom! Van még miről írnom!

Térjünk rá a mai ebéd ismertetésére. Nem részletesen, csak nagy vonalakban. Egy ismert politikus valamikor régen megaszondta, hogy a krumplileves, az legyen krumplileves! Sok mindenben nem volt igaza, de ebben kivételesen nagyon. Ez is az egyszerű, de laktató levesek közé tartozik. Nekem akár elég lenne önmagában is. A héten eddig minden nap meg voltam elégedve az ebéddel, így a levesekkel is. Ma én így csinálnám a krumplilevest. 

A levessel nem kell jól lakjak, mert a főételek bármelyikét is szívesen megeszem. Van kétféle, választhatok. Ma a bakonyi sertésbordára izgultam rá, mert imádom a gombás ételeket. A bakonyi módra készült ételek közös jellemzője padig a gombás ragu. Híres szakács találta ki az étel ily módon történő elkészítését, bizonyos Gundel Károly. Hallottatok már róla? Erről, mint a tegnapi  tökfőzelékről szintén írtam egy átfogó cikket, így ha valakit érdekel, figyelmébe ajánlom. Blogoldalam, egyik legolvasottabb írása. 

Akár a másik főételt is szívesen megenném, de csak az egyik adag az enyém. Egyébként úgy érzem, elegendő az ebéd mennyisége. Vannak többen, főként idős emberek, akik jól be tudják osztani a menüt, így az akár egész napra is elegendő. Ma kukoricás rizzsel, savanyúsággal kaptuk a rántott csirkemájat. Tehát nem a régebbi fotómon látható módon, zöldborsós rizzsel. Én csirkemájból szoktam csinálni, de kacsa, vagy pulykamáj is jó hozzá. 
Ma a konyhán is így csinálták, mert megkóstoltam egy kisebb darabot.

Mindenhez ma is jó étvágyat kívánok!