2016. szeptember 30., péntek

2016.09.30. Betyárleves, milánói makaróni, máglyarakás.

Történnek néha furcsaságok!
Tegnap kora délután, két hatalmas robbanásra lettem figyelmes. Vártam, mert ilyenkor általában jelentkezik valamilyen kísérő hanghatás, de ezúttal gyanús csend volt a nappaliban. Sem repülőgép zúgást nem hallottam tehát, mint ami hangrobbanásokat általában követni szokta, sem pedig a leomló épületek hangját, mint egyéb katasztrófák esetében, de rögtön válasz is érkezett a fel nem tett kérdésre. Jött ugyanis egy újabb, még az eddigieknél is hatalmasabb robaj, és ha földrengést éltem volna át, azt csak a földtani intézet képzett szeizmológusai tudták volna hivatalosan megállapítani, mekkora katasztrófát is éltem át valójában. Elárulom, semekkorát! Én voltam a hangkavalkád okozója, illetve a szerdán elfogyasztott babfőzelék, amit ugye tegnap megspékeltem egy nagy adag zöldborsólevessel, amit egy szintén extra adag toros káposzta követett. A hüvelyesek, (ezek mindig is imádatom tárgyai voltak) és a káposzta, jótékony együttes hatása a hangeseményeken kívül, alapos béltisztulási folyamatot is előidézett, tehát most egy darabig mindenem rendben lesz, ami saját testem működési folyamatait illeti. Szerencsére, mindez az ilyenkor előforduló rémes kísérőjelenségek nélkül történt, ami megnyugvással töltött el, tehát nyoma sem volt a hangok ilyenkor ritka, de látványos fizikai kísérőinek. 
Meg is nyugodtam rögtön, bár elgondolkoztam kicsit. Nem biztos, hogy szerencsés volt kedvenc étkeimet ennyire előnyben részesítenem, a megszokott biztonság helyett. Szerencsére mindezek ellenére túléltem, és semmilyen különösebb problémát nem okozott felelőtlenségem! Legközelebb azért elgondolkozok, mielőtt áldozok a gasztronómia oltárán!

Pedig ma is lenne mit áldoznom, de ezúttal már minden különösebb fizikai veszély nélkül tehetem meg mindezt.



Nem árthat ugyanis a betyárleves, ami fiatalkori, és közelmúlt-béli emlékeket egyaránt ébreszt bennem. A betyárlevest ugyanis még több tíz évvel ezelőtt egy gyulai étterem kínálatában kóstoltam meg, de mivel rendkívül ízlett, ahol csak észleltem az étlapon, mindenhol rávezetett a kíváncsiság, hogy vajon, máshol hogyan készítik ezt a számomra igencsak megnyerő ételt. Elárulom, mindenhol máshogyan főzték. Azután egyszer vettem a bátorságot magamnak, és élményeimet összegyúrva, elkészítettem én is saját betyárlevesemet, és bevallom mind közt ez volt az, ami vitte a pálmát. Nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy egy ismerős kölcsönkérte a receptemet, és elmondása szerint nem csak jóllakatta baráti társaságát a levessel, hanem még meg is nyerték receptem eredményével az éppen a Balaton-környéki helységben zajló főzőversenyt, ha már éppen arra jártak. Ez utóbbit persze ellenőrizni nem tudom, de miért ne lenne így, hiszen én ritkán kételkedek mások igazában. Ez viszont az a recept, aminek alapján elkészítették a díjnyertes levest. 


Mivel pedig ma péntek van szinte egész nap, és várható volt, hogy az ezen a napon, a rendkívül tartalmas leves mellett, tésztaétel is szerepel a repertoárban. Így aztán ma sem csalódtam, hiszen akár azonnal megehetnék a leves után, egy nagyobb tányér milánói makarónit is. Ezt azonban  még meggondolom. Na nem azért, mintha félnék attól, hogy megárthatna a sok finom kaja, hanem mert már a levessel jól lakom, és még megfontolom, hogy mennyit is egyek a makaróniból, amit nem az eredeti formájában főznek a környékünkön, hanem ez egy hibrid változat, amit én bolánói spagaróninak kereszteltem el. Az erről írt cikkemből a miértre is hamar fény derülhet, ha valaki esetleg kíváncsi lenne rá.

És ha már recept, ugyancsak írtam az általam annyira nem kedvelt máglyarakásról is, amiből ma nem kértünk, így nem is tölthetem meg vele bendőmet. Minek is, hiszen van másik két étel, amit viszont egész családom szeret, és bőségesen elegendő arra, hogy ma sem maradjon éhen senki közülünk. Ezt tehát ma kihagyjuk, de mások bizonyára szívesen  látják saját asztalukon, és ha  már ott van, meg is kóstolják, sőt jól laknak a máglyarakással. Én egyszer készítettem magamnak, akkor viszont nyírfacukorral, aminek lényegesen kedvezőbb élettani hatásai vannak, mint más cukrokénak, tehát íme a beígért mai utolsó recept. 

Ránézve a naptárra, könnyen kiderült, hogy ma a hó utolsó napja van, és ilyen idő tájban átállítjuk az órákat, tehát visszatérünk az eredeti állapothoz, amivel nyerhetünk egy órát. Így aztán, mindenkinek kellemes pihenést kívánok, és ha már megkaptuk a plusz időt, használjuk ki a lehetőséget, és pihenjünk a jövő hét kezdete előtt, amikor újabb robot várhat bennünket. 
Szép hétvégét mindenkinek!

Update: Az óraátállítással kapcsolatban természetesen tévedtem, mert csak a hó végén lesz szükség rá. Hiába, ha az ember nem gyakorolja folyamatosan hivatását, akkor könnyebben téved. Pedig az esetemben órás lenne az eredeti szakmám, vagy mifene!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése