Időnként, a napi menü ismertetése előtt, foglalkozok aktuális kérdésekkel is, így ma mindenképpen illik néhány szót ejtenem a legaktuálisabb napi eseményről, ami lassacskán a feledés homályába vész, de még ha nem is, mindenképpen több figyelmet érdemelne.
Október 6. ugyanis az emléknapja annak a 13 honvédtisztnek, akiket Aradon végeztek ki 1849.-ben ezen a napon. Mindezek mellett, a volt miniszterelnöknek, gróf Batthyány Lajosnak is ez volt az utolsó napja életében, akit Pesten ítéltek golyó általi halálra. Mindenképpen illik emlékezni rájuk! Gyulán élek, így városom szervesen kapcsolódott egykor az aradi eseményekhez. Itt tartották fogva ugyanis sokáig, a honvédtisztek többségét, akiket aztán később innen szállítottak az aradi börtönbe, majd a vesztőhelyre. Azt már nem kívánom kibontani, és vizsgálni, hogy az egykori véreskezű Haynau táborszernagy leszármazottai ma megbecsült személynek számítanak hazánkban bizonyos körök részéről, valamint a statáriális bíráskodást követelő I. Ferenc József szerepét sem tisztem vizsgálni. Ez utóbbiról csupán azt kívánom megjegyezni, hogy nem csak Bécsben, (ami érthető) hanem hazánkban is találkoztam már többször, az egykori uralkodó kultuszára utaló jelekkel. Ez persze csupán, az én személyes véleményem, amire nincs mit adni! Elvégre nem vagyok történész, tehát nyilatkozzanak a valódi hozzáértők az 1849. október 6.-án történtekről. Végleges információt úgysem fogunk kapni, majd csak kései leszármazottaink, ugyanis a jövőben még számtalanszor át fogják írni a történelmet, mindig az aktuális politikai berendezkedés igényei szerint. Tapasztalatból beszélek, hiszen már az én életemben is legalább három változatát éltem meg a történelem ezen időszakának. Maradok tehát a korrekt, pontos tájékoztatás mellett inkább. Az legalább hitelesnek tűnhet, mert nekem nincs okom senkit becsapni. Igyekeztem mindig, egész életemben nem csak őszintének látszani, hanem valóban az is lenni.
Így bátran, minden kertelés nélkül jelenthetem ki, hogy ma bizony karfiolleves lesz számomra az ebéd, ami biztosan nem börtönkoszt, bár ki tudja a mai világban. Látva a statisztikákat, a rabok étkezésére most több jut, mint például a betegekére. De én nem vagyok rab, és jelenleg még csak beteg sem, így a leves elfogyasztása után, még jó darabig szándékozom élni. Tehát sem a golyó általi halál, sem pedig az akasztás nem lenne megnyugtató számomra, a leves elfogyasztását követően. Persze ez nem lehet más csupán óhaj, amit bátran vezetek elő magam védelme érdekében Igen Tisztelt Rögtönítélő Bíróság elébe, bízva a Méltóságos Bíró Urak jóságos kegyelmében! Számítok tehát méltányosságukra, és könyörületükre!
A karfiollevest mégiscsak megkóstolnám, ha Méltóságodék is hozzájárulnának, mert a levest ebben a formában úgysem szeretem nagyon, de már a saját készítésű levesemben nem ebben a formában található a karfiol, így azt már szívesen fogyasztom, ha van rá módom. Ha pedig kíváncsiak az én variációmra, akkor itt olvashatnak róla. Ugye megkegyelmeznek, és nem akasztanak fel? Lépjünk tovább, míg tényleg nem törnek pálcát felettem! Sok a duma, megint mellébeszéllek!
Mivel nem vagyok betyáréhes, a betyáros csirkemellet ma biztosan kihagyom. Érdekes, hogy legkevésbé a mellét kedvelem a csirkének, bár ezzel persze nem voltam mindig így. Értsd úgy, ahogyan akarod, de ne rój meg érte kérlek, ha valóban megértetted! Miért is ne értené meg bárki?
Ez is finom étel nyilvánvalóan, de ma ezt felajánlom más számára, hiszen a másik főételként asztalunkra kerülő pacalt, lényegesen jobban szeretem. A betyáros raguval tálalt csirkemell ugyan lényegesen könnyebb étel az én szívem csücskéhez képest, én mégis azt részesítem inkább előnyben. Már csak azért is, mert feleségem kerek-perec kijelentette, hogy Ő ma a betyáros csirkemellet választja.
Nem is titkolózok tovább, hiszen már el is árultam, hogy a csülkös pacalról van szó a továbbiakban. Megosztó étel, amit lehet nagyon szeretni, és nagyon nem szeretni, én viszont valamiért, mégis az elsőként említett csoport tagjai közt érzem jól magam. Olyannyira, hogy nem csak enni szeretem, hanem a pacal készítésében is igen jártas vagyok. Több nevezetes alkalom mellett egyszer baráti társaságban, a gyulai vár tövében főztünk egy emlékezetes csülkös pacalt, amelynek a megkóstolása után, igen sokan nyalták meg nem csak tíz ujjukat, hanem még a tányérra rátapadt maradékot is kimártogatták, amíg tartott a kenyér. Eredetileg, ugyanis nem főztünk hozzá köretet, hanem csupán friss fehér kenyérrel ettük meg a bográcsos ételünket. Így is isteni volt, és még az is jól lakott vele, aki egyébként soha nem szerette a pacalt.
Jó volt visszaemlékezni rá, és most újra átéltem az akkori élményeket! Semmilyen más emléket sem felejtek el soha, hiszen azok már életem részei. Jó időnként visszaidézni őket, és hálás vagyok azoknak, akik segítenek ebben időnként!
Október 6. ugyanis az emléknapja annak a 13 honvédtisztnek, akiket Aradon végeztek ki 1849.-ben ezen a napon. Mindezek mellett, a volt miniszterelnöknek, gróf Batthyány Lajosnak is ez volt az utolsó napja életében, akit Pesten ítéltek golyó általi halálra. Mindenképpen illik emlékezni rájuk! Gyulán élek, így városom szervesen kapcsolódott egykor az aradi eseményekhez. Itt tartották fogva ugyanis sokáig, a honvédtisztek többségét, akiket aztán később innen szállítottak az aradi börtönbe, majd a vesztőhelyre. Azt már nem kívánom kibontani, és vizsgálni, hogy az egykori véreskezű Haynau táborszernagy leszármazottai ma megbecsült személynek számítanak hazánkban bizonyos körök részéről, valamint a statáriális bíráskodást követelő I. Ferenc József szerepét sem tisztem vizsgálni. Ez utóbbiról csupán azt kívánom megjegyezni, hogy nem csak Bécsben, (ami érthető) hanem hazánkban is találkoztam már többször, az egykori uralkodó kultuszára utaló jelekkel. Ez persze csupán, az én személyes véleményem, amire nincs mit adni! Elvégre nem vagyok történész, tehát nyilatkozzanak a valódi hozzáértők az 1849. október 6.-án történtekről. Végleges információt úgysem fogunk kapni, majd csak kései leszármazottaink, ugyanis a jövőben még számtalanszor át fogják írni a történelmet, mindig az aktuális politikai berendezkedés igényei szerint. Tapasztalatból beszélek, hiszen már az én életemben is legalább három változatát éltem meg a történelem ezen időszakának. Maradok tehát a korrekt, pontos tájékoztatás mellett inkább. Az legalább hitelesnek tűnhet, mert nekem nincs okom senkit becsapni. Igyekeztem mindig, egész életemben nem csak őszintének látszani, hanem valóban az is lenni.
 |
| Ez a saját karfiollevesem, nem pedig a most kapott |
A karfiollevest mégiscsak megkóstolnám, ha Méltóságodék is hozzájárulnának, mert a levest ebben a formában úgysem szeretem nagyon, de már a saját készítésű levesemben nem ebben a formában található a karfiol, így azt már szívesen fogyasztom, ha van rá módom. Ha pedig kíváncsiak az én variációmra, akkor itt olvashatnak róla. Ugye megkegyelmeznek, és nem akasztanak fel? Lépjünk tovább, míg tényleg nem törnek pálcát felettem! Sok a duma, megint mellébeszéllek!
Ez is finom étel nyilvánvalóan, de ma ezt felajánlom más számára, hiszen a másik főételként asztalunkra kerülő pacalt, lényegesen jobban szeretem. A betyáros raguval tálalt csirkemell ugyan lényegesen könnyebb étel az én szívem csücskéhez képest, én mégis azt részesítem inkább előnyben. Már csak azért is, mert feleségem kerek-perec kijelentette, hogy Ő ma a betyáros csirkemellet választja.
 |
| Ez is a saját főztöm. |
Jó volt visszaemlékezni rá, és most újra átéltem az akkori élményeket! Semmilyen más emléket sem felejtek el soha, hiszen azok már életem részei. Jó időnként visszaidézni őket, és hálás vagyok azoknak, akik segítenek ebben időnként!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése