Tegnap nagyon meglepődtem, de jól is esett.
Történt ugyanis, hogy rápillantottam a statisztikára, és annak a tanúsága szerint, blogjaim óriási népszerűségre tettek szert az utóbbi időszakban.
Meglepetésem ezzel még nem ért véget, hiszen ezt a blogomat is, amin éppen írom a mai aktuális bejegyzésemet, kiemelt figyelem kíséri az Újvilágban, pontosabban az Egyesült Államokban. Az okát nem tudom, és nem is kutatom, de jól esik, és köszönet érte olvasóimnak, akárhonnan is keresnek rá írásaimra. A többi írásomat is nagyon sokan kísérik figyelemmel, ez pedig mindenképpen arról győz meg, hogy egész jól csinálom azt, amit csinálok. Nincs is szándékomban abbahagyni, még egy jó darabig. Más, már lehet, hogy régen feladta volna, de engem nem abból a fából faragtak! Folytatom tehát önként vállalt feladatomat, addig amíg csak tudom! Bevallom ráadásul, hogy jól is esik, ez a fajta kapcsolattartás számomra a külvilággal. Nagyon szeretek tehát írni!
Különösen így, hogy van miről írnom. Enni is szeretek, bár azt már csak módjával teszem, mert beérem viszonylag kevéssel is. Pedig volna ma is bőven mit ennem, hiszen merem állítani, hogy nem egyszemélyes az ennek kikiáltott adag.
Itt van már a grízgaluskaleves is, amelyik egyik nagy kedvencem. Persze csak akkor, ha jól van elkészítve a leves, a grízgaluska pont a megfelelő állagú a levesben. Ezt a legnehezebb eltalálni, mert ha kemény a galuska éppúgy ehetetlen, mintha szarrá főtt volna. Magam, már viszonylag korán rájöttem a tökéletes grízgaluska titkára, így szívesen megosztom ezt a titkot másokkal is. Megtanultam már gyerekfejjel ezt a leckét, bár ösztönösen is ráéreztem az ételek elkészítésének módszereire.
Főzelékeket is sokat főztem, rántással, habarva egyaránt. Ezek közül az egyik legegyszerűbb talán a zöldborsófőzelék, ami a technika vívmányainak köszönhetően, már nemcsak a viszonylag szűk szezonban készíthető el, hanem a fagyasztott zöldborsónak köszönhetően, az év minden szakában. Ma zöldborsófőzelék az egyik főétel, melyek közül választhatnék, de még kérdéses a választásom, hiszen bár szeretem, de ha eltúlzottan cukros a főzelék, az már nem ízlik annyira. Minden embernek más az ízlése, nekem például az az egyik gyengém, hogy a főzelék ne legyen cukrozott. Más étel sem!
A szintén rendelkezésemre álló paprikás krumplival kapcsolatban ez nem fordulhat elő, így azt már bátran választhatnám. Bár már akkor több étel elkészítésére képes voltam a konyhában, mégis ez volt az első bográcsos étel, amit egy egész osztály számára elkészítettem. Ezt azóta számtalan alkalommal megismételtem már, és mindig elfogyott a teljes mennyiség. Ennél nagyobb dicséret egy amatőr szakács számára nem kell, hiszen már ezzel véleményt is mond a közönség az ételről.
Egyik legutolsó bográcsozós élményem, amikor paprikás krumplit főztem, egy gyulai eseményen történt, tehát akkor nem csak finomat kellett főzni, hanem az étel megjelenését is fontosnak tartottam. Jól tettem, mert meg is lett az eredménye fáradozásaimnak. Az akkori élményeimet természetesen leírtam, ami a következőkben mindenki számára hozzáférhető. Ma is van tehát miből választani, valamint elégséges arra, hogy jól lakjon rajtam kívül, még közel 600 ember, akik ugyanarról a konyháról étkeznek mint én.
Egészségünkre!
 |
Különösen így, hogy van miről írnom. Enni is szeretek, bár azt már csak módjával teszem, mert beérem viszonylag kevéssel is. Pedig volna ma is bőven mit ennem, hiszen merem állítani, hogy nem egyszemélyes az ennek kikiáltott adag.
Egyik legutolsó bográcsozós élményem, amikor paprikás krumplit főztem, egy gyulai eseményen történt, tehát akkor nem csak finomat kellett főzni, hanem az étel megjelenését is fontosnak tartottam. Jól tettem, mert meg is lett az eredménye fáradozásaimnak. Az akkori élményeimet természetesen leírtam, ami a következőkben mindenki számára hozzáférhető. Ma is van tehát miből választani, valamint elégséges arra, hogy jól lakjon rajtam kívül, még közel 600 ember, akik ugyanarról a konyháról étkeznek mint én.
Egészségünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése