2016. október 28., péntek

2016.10.28. Sárgaborsó gulyás, káposztás tészta, szilvás gombóc.

Bárhogy is kutatom az okát, rá kellett döbbennem, hogy ma kétségtelenül péntek van. Gyorsan eltelt az idő! Ma van a hét utolsó munkanapja, és biztosan sokan ki fogják használni a hétvégi szabadidőt. Én is tudok ilyenekről! Van aki csupán egy sétával a szabadban, mások kirándulással töltik az időt, ismét mások, pedig valamilyen látványos, közös programon vesznek részt. Mindenkinek jó szórakozást, hasznos időtöltést kívánok!
Nekem még van egy feladatom, mielőtt bezárnám a bazárt, hiszen évek óta, minden hétköznap beszámolok az általunk fogyasztandó ebédről ötletet adva ezáltal másoknak is, a napi menü tervezéséhez.
Ha bárkit érdekel tehát a mai menü, papírt, ceruzát elő, és jegyzeteljetek.


Péntekenként felénk az a szokás, hogy valamilyen igen tartalmas levest készítenek az étterem konyháján, amivel akár önmagában is jól lehet lakni. Tapasztalatból beszélek, többször kipróbáltam már! Ma például sárgaborsó gulyás van az étlapon, de nem csak az étlapon, hiszen már itt gőzölög előttem biztatva arra, hogy kóstolj már meg! Mennyit könyörögjek még? A jótékony kérést megfogadom, sőt megint alaposan belakok a levessel, hiszen igen finomnak tartom. Ha bárki esetleg nem érné be magával a beszámolómmal, hanem receptre is  kíváncsi, igyekszem kielégítem óhaját, a következő receptemmel. 

A káposztás cvekedlihez már nem fogok fűzni különösebb magyarázatot, így receptet sem fogok hozzá mellékelni. Ha bárki kíváncsi lenne rá, írja be a keresőbe a "káposztás tészta" szókapcsolatot, és számtalan megoldással fog találkozni szinte azonnal. Annak, aki esetleg eddig még nem jött volna rá, elárulom, hogy a főételek egyike ma káposztás tészta lesz. Ezt is szeretem, de mit nem? Elárulom, csupán néhány étel van amit nem csípek annyira, de általában mindenevő vagyok.

Ha esetleg ezzel még nem lenne megelégedve családom bármelyik tagja, volna lehetőség, a szilvás gombóc megkóstolására is, de ma ezt a lehetőséget, nem fogjuk kihasználni. Töredelmesen bevallom, szilvás gombócot tán akkor ettem utoljára, amikor nagymamám készített azokból a friss szilvákból, melyeket az udvarban található szilvafa ádott nyár végén, és kora ősszel. Ez sem mostanában volt! (az "ádott" szó használata nem volt véletlen, nagymamám szavajárása volt!) A szilvás gombócot, télen pedig aszalt szilvából készítette, amivel tele volt a padláson kiterített ponyva, más aszalt gyümölcsök társaságában. 
A régi emlékek néha előjönnek, és őszintén örülök nekik! Egy bizonyos kor elteltével szükség van az emlékekre, mert azok éltetik az embert. Mást is szívből köszönök, de "Köszönöm az emlékeket!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése